A felgyorsult életmód és a mindennapi stressz miatt egyre többen próbálják ki a meditációt, az elmélyülést, amelynek egyik népszerű kelléke a füstölő.

Az ember évezredek óta éget leveleket, gyógynövényeket különböző vallásos szertartások során. Ennek két fő oka van: az egyik a hiedelem, amely szerint a felfelé szálló füst közvetíti az imát, kérést az égiek felé. A másik ok sokkal prózaibb: igyekeztek az illatos füsttel elnyomni az égő, jó esetben állatáldozat szagát.

A füstölőt ma ismert formájában először a középkori leírások említik, amely Indiából terjedt el Ázsia szerte a Buddhizmus révén. A XIX. századtól, ahogy egyre többen ismerték meg a távol-keleti filozófiákat a füstölő is egyre népszerűbbé vált Európában, annyira, hogy ma már minden nagyobb városban kapható. Alapanyaga szerint kétféle füstölőt különböztethetünk meg: a mártott és a maszala füstölőt. Mindkettőt vékony bambuszpálcára tapasztják, ám a mártott füstölő alapanyaga a szénpor. Ezt tapasztják a pálcikára, majd olcsó, szintetikus olajba mártják. A maszala ezzel szemben természetes összetevőket tartalmaz, fő alapanyaga a fapor (legtöbbször szantálfa), ezt tapasztják mézzel, illóolajokkal. Égési ideje is nagyjából háromszor hosszabb, mint az olcsó verziónak.

Sajnos mindkettőre igaz a legújabb kutatások alapján, hogy a füstjük olyan apró porszemcséket tartalmaz, ami miatt használatuk csak jól szellőző, tágas térben ajánlott. A füst hosszan tartó belélegzése a dohányzáshoz hasonló tüneteket, de akár asztmatikus reakciót is kiválthat.