Szóval, van ez a Németh Szilárd. Ott áll a pulpituson és egyszer csak kiesik a száján, hogy „Azé a világ, aki teleszüli”.

Szilárd, most elárulom, mi kellett ahhoz, hogy ha nem is a világot, de ezt a két szoba összkomfortot teleszüljem.

Először is nyilván meg kellett találnom a megfelelő társat, akivel együtt gondoskodtunk a megfelelő lakhatásról. Ehhez nyilván szükségünk volt anyagi biztonságra, értsd: hosszú távú, stabil munkahelyre, megfelelő fizetésért. Olyan cégnél, amelyik tisztességesen bejelent, nem trükköz a túlórákkal és szabadsággal. Nem szűnik meg máról holnapra, és nincs az a furcsa tévképzete, hogy ha minimálbért fizet, abból a dolgozó vígan megél és még örül is, hogy dolgozhat. Sőt, a fizetésünkből havonta egy kis összeget félre is raktunk, gondolván a jövőre. Például, ha gyermeket vállalunk és alaphangon két és fél évre kiesik a keresetem jó része, ne okozzon problémát. Mivel minden körülmény adott volt, családot alapítottunk.

De ahhoz, hogy a népesedési program működjön, az lenne az optimális, ha mi, és a hozzánk hasonló helyzetben lévő, középosztálybeli családok három gyermeket vállalnának. Ezért álljon itt egy lista, az elmúlt két év tapasztalatai alapján, mi lenne az, ami motiválna a gyermekvállalásra:

- Az alanyi jogon járó családi pótlék és GYES növelése. Tudom, tudom, az a cél, hogy a munkavállaló sokasodjon, de a GYED a gyermek két éves koráig jár, és ha addig nem érkezik kistesó, bizony marad a varázslatos 25.650 Ft. Vagy anyuci visszamegy dolgozni, ami a babázás után sokaknak hiányzik, és mire újra otthon akar/tud maradni évekre, kifut az időből és a tervezett három babából kettő lesz valóság.

- Ha már a munkánál tartunk, nagy szükség lenne a részmunkaidős munkahelyek növelésére. Anyagilag és önbecsülés szempontjából sem mindegy a mostani húszas, harmincas éveikben járó nőknek, akik nem azért tanultak sok éven át és szereztek szakmát, diplomát, ne adj Isten doktoráltak, hogy utána ez a tudás kárba vesszen és napjaikat csak a gyerekekről (és persze a családfőről!), később az unokákról való gondoskodás jelentse.

- Az sem lenne ördögtől való gondolat, ha segítenétek a kismamák továbbtanulását, ezzel segítve, hogy a jövőben újra munkát találjon, akár jobb pozícióban, mint korábban. Ehhez nem kell nagy dolgokra gondolni, elég lehet egy korábban elkezdett, de be nem fejezett nyelvvizsga, vagy jogosítvány letétele is.

- Tekintve, hogy mindkét tevékenység (munka, tanulás) időigényes, valakire addig jó lenne rábízni a gyereket. Nem mindenhol tud a nagymama besegíteni, és a többségnek bébiszitterre sincs pénze, az állami bölcsődék pedig tömve vannak, ezzel szerintem nagy újdonságot nem árultam el. Itt jönnének képbe a magánbölcsik, ha nem kerülnének majdnem ugyanannyiba, mint amennyi egy átlag részmunkaidős bér. Nálunk is felmerült a lehetőség, ezért megérdeklődtem a hozzánk legközelebb lévő intézményt az anyagiakról: ha fél napot veszünk igénybe, az havi ötvenezer Forint, plusz étkezés, tehát kb. ötvenötezer. Ha ehhez még hozzáadom, hogy eljárok dolgozni, az utazási költség legyen mondjuk egy tízes, akkor az egész költségem havi hatvanöt-ezer Forint. Tehát, ha a részmunkaidős bérem gáláns nyolcvanezer, akkor tizenötezer Forintért jártam be egész hónapban.

Ez azért lássuk be, nem pálya.