Október vége felé ellepik az internetet a “Magyarországon nincs Halloween”, “Én a Mindenszenteket ünneplem ”posztok, a boltokban viszont egyre több a töklámpás, jelmez és egyéb kiegészítő a temetői díszek mellett. De vajon tényleg ennyire messze vannak egymástól ezek az ünnepek?
Időben semmiképpen sem, hiszen a kelta újév ünnepe, a Samhain és a Halloween (All Hallow's eve vagyis Mindenszentek előestéje) október 31, a Mindenszentek november elseje és Halottak napja pedig november 2.
A legrégebbi ünnep ezek közül a Samhain, de az újkori boszorkányság, a Wicca egyik fontos ünnepe is. A kelták már a római hódítás előtt tartották ezt az ünnepet, a betakarítás végén, amikor már érezhetően rövidebbek a nappalok beköszöntött az újév. A szó eredeti jelentése a nyár vége. Kultúrájukban tehát a sötétség megelőzi a világosságot, csakúgy, mint a Teremtés könyvében. Hitük szerint e napon hagyják el világunkat az év során elhunytak lelkei, mivel ekkor nagyon vékony a határvonal az élők világa és a túlvilág között. Ezen a mágikus éjjelen a papok a szent tölgyfák alatt rituálét tartottak, tüzet gyújtottak, reggel pedig minden család kapott a szent tűz parazsából, hogy otthonaikban továbbra is fény és meleg legyen, mintegy diadalmaskodva az eljövendő sötétség felett. Az emberek állatbőrbe bújtak, táncoltak és háromnapos ünnepet tartottak a napisten tiszteletére, amiért termővé tette a földeket és élelmet biztosított számukra.
A római hódítás után a Samhain összemosódott a Pomonával, a gyümölcsfák istennőjének ünnepével, a Parentalia napjával (ezt eredetileg februárban tartották), amikor a halottakra emlékeztek, valamint a Lemuraliával, amikor a rómaiak ördögűző szertartásokat végeztek, hogy kiűzzék házaikból a rosszindulatú szellemeket.
Az V. században Szent Patrik misszionáriusként tevékenykedett Írországban, ennek hatására jött létre az ún. kelta kereszténység, amelyben az ősi, druida tanítások elegyedtek a keresztény tanokkal. Itt jelent meg a Mindenszentek előestéje, a Halloween, megelőzve a katolikus ünnepet, melyet egy nappal később tartottak.
A halloweeni töklámpás legendája egy részeges ír kovácshoz, Jackhez köthető, aki életmódjával felkeltette az ördög figyelmét. Az ördög egy szép napon eljött érte, de felajánlotta, hogy mielőtt alászállnak a pokol bugyraiba, igyanak még egyet. Jack nem utasította vissza az italt, de nem nagyon akart még meghalni, ezért azt eszelte ki, hogy lehozat az ördöggel egy almát a fáról, és míg alkalmi ivócimborája a fán válogatott, egy keresztet rajzolt a fa törzsére, így csalva csapdába a gonoszt. Szorult helyzetében az ördög megígérte, hogy ha valóban eljön Jack ideje, nem fog pokolra jutni, így Jack segített neki lejutni a fáról. Ám amikor ez a nem éppen jócselekedeteiről ismert kovács elhalálozott, nem fogadta be sem a mennyország, sem pedig a pokol. Az ördög megszánta a kitaszított lelket és egy örökké izzó darab parazsat adott neki, amit Jack egy kivájt karórépába tett, hogy legalább egy kis fény pislákoljon neki örökös bolyongása során. Ezt a répát váltotta fel Amerikában a látványosabb és könnyebben faragható sütőtök.
A Mindenszentek az üdvözült lelkek ünnepe, a Halottak napja körülbelül kétszáz évvel később jelent meg. 998-tól tartják azokra emlékezve, akik elhunytak, de az üdvösséget még nem nyerték el. A keresztény közösségek a VII. századtól kezdték el ünnepelni az elhunyt szenteket, száz évvel később III. Gergely pápa tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává. újabb száz évvel később, immár IV. Gergely pápa tette az ünnepet november elsejére, így kialakult a ma is ismert Mindenszentek. A reformátusoknál eredetileg nem egyházi ünnep egyik sem, katolikus hatásra alakult ki a sírgondozás és gyertyagyújtás hagyománya is.
